Világkiállítás egy néris diák szemével
2025 Oszaka
また後で。Osaka!
Dalok, fények, kimonók – volt Néris diák a világkiállítás szívébe
2025. április 13. és október 13. között Japánban került megrendezésre az ötévente jelentkező világkiállítás, Expo2025 Osaka néven, melynek fókuszában az emberiség olyan globális kihívásai álltak, mint a környezetvédelem és a fenntarthatóság. A résztvevő 158 ország és 7 nemzetközi szervezet pavilonjai 184 nap alatt több mint 25 millió látogatót vonzottak. Itt tölthettem el közel 2 hónapot, ebben a különleges és inspiráló japán környezetben, ahol testközelből tapasztalhattam meg a japán kultúrát és vendégszeretetet.
Bár a hazai sajtó viszonylag szerény figyelmet szentelt az eseménynek, a többszáz magyar résztvevőnek (mások mellett építészek, technikusok, asszisztensek, zenei, népi és gasztronómiai művészek) köszönhetően büszkén állíthatjuk, hogy a Magyar Pavilon kulturális, gasztronómiai és zenei ékköve volt ennek a világkiállításnak.
Míg Miska és Mariska, a pavilon kabalái népművészeti és konyhaművészeti attrakciókkal csábították a látogatókat, addig mi, énekesek, hófehér, népi ihletésű ruhát öltött menyecskék vittük a pavilonba a magyar népzene varázsát — viseletünk kalotaszegi és mezőkövesdi hagyományokból merítkezett, ezzel is megidézve a magyar népi kultúra sokszínűségét.
Páratlan ajándék számomra, hogy húsz énekes társammal együtt közreműködője és részese lehettem ennek a csodának, és bepillantást nyerhettem ebbe a távoli ország egyedülálló kultúrájába.
„Elment a madárka, üres a kalitka” – hangzott fel ezerszámra a különlegesen megvilágított nagyterem forgószínpadán. A műsor végén felcsendülő, hullámzó fényekkel kísért Tavaszi szél bejárta a kupolát, és mire a dal a tetőpontjára ért, a hallgatóság is velünk együtt dalolta. A magyar dóm misztikus hangulata, a közönség könnyes-hálás tekintete, a taps és éljenzés, e távoli nép mindig előzékeny figyelmessége, a XXI. századi technikája és pontossága, a városok esti fényárja és nyüzsgése, az izakaják különleges hangulata, az éttermek evőpálcikákkal tálalt keleti bősége, mindemellett a pagodák és Buddhák áhitata, a törpekertekre nyíló vörös kapuk titokzatossága, ahol kimonós gésák tipegnek, és a Japán tengert, Kínát, Arábiát és Isztambult átívelő, 16 órás repülőút mindannyiunkat magával ragadott és még sokáig él emlékeinkben, álmainkban…
Habár fizikailag nem mindenki juthat el ebbe a távol-keleti világba, a mellékelt QR kódok segítségével mégis megízlelhetjük a Világkiállítás magyar pavilonjának varázsát, a szamurájok földjén.
